[et_pb_divimenus_flex menu_button_font_icon=”c||divi||400″ mb_alignment=”right” menu_button_scale=”off” menu_button_background_color=”#FFFFFF” menu_button_icon_color=”#3f99a9″ menu_button_icon_font_size=”17px” menu_item_background_color=”#FFFFFF” h_gap=”0px” logo=”https://www.rajnairichard.eu/wp-content/uploads/2019/11/rr-logo_feher_fekvo20.svg” logo_url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoiaG9tZV91cmwiLCJzZXR0aW5ncyI6e319@” logo_alignment=”center” logo_ca_alignment=”center” logo_margin=”||||false|false” menu_button_margin=”|1px||1px|false|true” menu_item_padding=”16px|40px|16px|40px|true|true” direction_tablet=”” direction_phone=”column” direction_last_edited=”on|phone” show_open_tablet=”on” show_open_phone=”off” show_open_last_edited=”on|phone” menu_button_position_tablet=”” menu_button_position_phone=”first” menu_button_position_last_edited=”on|phone” hide_button_tablet=”on” hide_button_phone=”off” hide_button_last_edited=”on|phone” alignment_tablet=”” alignment_phone=”justified” alignment_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_tablet=”on” force_fullwidth_phone=”on” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” mb_fullwidth_tablet=”on” mb_fullwidth_phone=”on” mb_fullwidth_last_edited=”on|phone” logo_tablet=”https://www.rajnairichard.eu/wp-content/uploads/2019/11/rr-logo_feher_fekvo20.svg” logo_phone=”https://www.rajnairichard.eu/wp-content/uploads/2023/02/rr_logo.svg” logo_last_edited=”on|phone” logo_pos_tablet=”left” logo_pos_phone=”left” logo_pos_last_edited=”on|phone” logo_alignment_tablet=”center” logo_alignment_phone=”center” logo_alignment_last_edited=”on|phone” logo_ca_alignment_tablet=”center” logo_ca_alignment_phone=”flex-start” logo_ca_alignment_last_edited=”on|phone” logo_width_tablet=”” logo_width_phone=”20px” logo_width_last_edited=”on|desktop” menu_item_padding_tablet=”|15px||15px|false|true” menu_item_padding_phone=”|15px||15px|false|true” menu_item_padding_last_edited=”on|tablet” _builder_version=”4.20.2″ _dynamic_attributes=”logo_url” _module_preset=”default” menu_item_text_color=”#FFFFFF” background_enable_color=”off” module_alignment=”center” custom_margin=”||||false|false” custom_padding=”||||true|true” custom_padding_last_edited=”off|desktop” hover_enabled=”0″ menu_item_font_size_tablet=”13px” menu_item_font_size_phone=”13px” menu_item_font_size_last_edited=”on|tablet” background_color_phone=”RGBA(255,255,255,0)” background_last_edited=”on|tablet” background_enable_color_phone=”on” use_background_color_gradient_phone=”off” custom_css_logo=”background: rgb(51,154,159);||background: linear-gradient(135deg, rgba(51,154,159,1) 0%, rgba(253,203,2,1) 100%);||padding: 15px;||” global_colors_info=”{}” menu_item_background_color__hover_enabled=”on|desktop” menu_item_background_color__hover=”#6B6B6B” menu_item_text_color__hover_enabled=”on|hover” menu_item_text_color__hover=”#8F8F8F” menu_button_font_icon__hover_enabled=”on|desktop” menu_button_font_icon__hover=”||divi||400″ custom_css_logo_last_edited=”off|desktop” custom_css_logo_tablet=”background: rgb(51,154,159);||background: linear-gradient(135deg, rgba(51,154,159,1) 0%, rgba(253,203,2,1) 100%);||padding: 15px;” custom_css_logo_phone=”background: rgb(51,154,159);||background: linear-gradient(135deg, rgba(51,154,159,1) 0%, rgba(253,203,2,1) 100%);||padding: 10px;” sticky_enabled=”0″][et_pb_divimenus_flex_item title=”INFO” alignment=”center” url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoicG9zdF9saW5rX3VybF9wYWdlIiwic2V0dGluZ3MiOnsicG9zdF9pZCI6IjQ4OSJ9fQ==@” close_dm=”on” _builder_version=”4.19.5″ _dynamic_attributes=”url” _module_preset=”default” item_font=”|600|||||||” item_text_color=”#6B6B6B” module_alignment_tablet=”” module_alignment_phone=”right” module_alignment_last_edited=”on|phone” global_colors_info=”{}” direction_last_edited=”on|phone” direction_phone=”column” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_phone=”on” direction_tablet=”” force_fullwidth_tablet=”on” item_text_color__hover_enabled=”on|hover” item_text_color__hover=”#f6ca07″ direction=”row” force_fullwidth=”off”][/et_pb_divimenus_flex_item][et_pb_divimenus_flex_item title=”GRAFIKA” url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoicG9zdF9saW5rX3VybF9wYWdlIiwic2V0dGluZ3MiOnsicG9zdF9pZCI6IjQ1NyJ9fQ==@” _builder_version=”4.20.2″ _dynamic_attributes=”url” _module_preset=”default” item_font=”|600|||||||” item_text_color=”#6B6B6B” hover_enabled=”0″ module_alignment_tablet=”” module_alignment_phone=”” module_alignment_last_edited=”on|phone” global_colors_info=”{}” direction_last_edited=”on|phone” direction_phone=”column” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_phone=”on” direction_tablet=”” force_fullwidth_tablet=”on” item_text_color__hover_enabled=”on|hover” item_text_color__hover=”#f6ca07″ direction=”row” force_fullwidth=”off” sticky_enabled=”0″][/et_pb_divimenus_flex_item][et_pb_divimenus_flex_item title=”FOTÓ” url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoicG9zdF9saW5rX3VybF9wYWdlIiwic2V0dGluZ3MiOnsicG9zdF9pZCI6IjQ4MCJ9fQ==@” _builder_version=”4.20.2″ _dynamic_attributes=”url” _module_preset=”default” item_font=”|600|||||||” item_text_color=”#6B6B6B” hover_enabled=”0″ module_alignment_tablet=”” module_alignment_phone=”right” module_alignment_last_edited=”on|phone” global_colors_info=”{}” direction_last_edited=”on|phone” direction_phone=”column” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_phone=”on” direction_tablet=”” force_fullwidth_tablet=”on” item_text_color__hover_enabled=”on|hover” item_text_color__hover=”#f6ca07″ direction=”row” force_fullwidth=”off” sticky_enabled=”0″][/et_pb_divimenus_flex_item][et_pb_divimenus_flex_item title=”VIDEÓ” alignment=”center” url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoicG9zdF9saW5rX3VybF9wYWdlIiwic2V0dGluZ3MiOnsicG9zdF9pZCI6IjQ4NSJ9fQ==@” _builder_version=”4.20.2″ _dynamic_attributes=”url” _module_preset=”default” item_font=”|600|||||||” item_text_color=”#6B6B6B” hover_enabled=”0″ module_alignment_tablet=”” module_alignment_phone=”right” module_alignment_last_edited=”on|phone” global_colors_info=”{}” direction_last_edited=”on|phone” direction_phone=”column” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_phone=”on” direction_tablet=”” force_fullwidth_tablet=”on” item_text_color__hover_enabled=”on|hover” item_text_color__hover=”” direction=”row” force_fullwidth=”off” sticky_enabled=”0″][/et_pb_divimenus_flex_item][et_pb_divimenus_flex_item title=”TEREPEN” alignment=”center” url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoicG9zdF9saW5rX3VybF9wYWdlIiwic2V0dGluZ3MiOnsicG9zdF9pZCI6IjcxNDgifX0=@” _builder_version=”4.20.2″ _dynamic_attributes=”url” _module_preset=”default” item_font=”|600|||||||” item_text_color=”#6B6B6B” hover_enabled=”0″ module_alignment_tablet=”” module_alignment_phone=”right” module_alignment_last_edited=”on|phone” global_colors_info=”{}” direction_last_edited=”on|phone” direction_phone=”column” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_phone=”on” direction_tablet=”” force_fullwidth_tablet=”on” item_text_color__hover_enabled=”on|hover” item_text_color__hover=”#f6ca07″ direction=”row” force_fullwidth=”off” sticky_enabled=”0″][/et_pb_divimenus_flex_item][et_pb_divimenus_flex_item title=”TÚRÁK” url=”@ET-DC@eyJkeW5hbWljIjp0cnVlLCJjb250ZW50IjoicG9zdF9saW5rX3VybF9wYWdlIiwic2V0dGluZ3MiOnsicG9zdF9pZCI6IjIzMzUifX0=@” _builder_version=”4.20.2″ _dynamic_attributes=”url” _module_preset=”default” item_font=”|600|||||||” item_text_color=”#6B6B6B” hover_enabled=”0″ module_alignment_tablet=”” module_alignment_phone=”right” module_alignment_last_edited=”on|phone” global_colors_info=”{}” direction_last_edited=”on|phone” direction_phone=”column” force_fullwidth_last_edited=”on|phone” force_fullwidth_phone=”on” direction_tablet=”” force_fullwidth_tablet=”on” item_text_color__hover_enabled=”on|hover” item_text_color__hover=”#f6ca07″ direction=”row” force_fullwidth=”off” sticky_enabled=”0″][/et_pb_divimenus_flex_item][/et_pb_divimenus_flex]

Kula, a Velika Kapela-hegység legmagasabb csúcsa

Gorski kotar, gyalogtúra, Horvátország

A Gorski kotar régióhoz kapcsolódva szélesen nyújtózkodnak a Velebit irányába a Velika Kapela vonulatai. A hegységet három északnyugat-délkeleti irányba futó hegyvonulat alkotja. A középső, legmagasabb rész központi tömbje a Bjelolasica hegy, melynek hosszú, hét kilométeres gerincére szerettünk volna feljutni egy júliusi napon. A Velika Kapela középső hegyei Ogulin felől vagy a tengerpart irányából közelíthetők meg, egy kanyargós autóúton keresztül (létezik egy nehezebben járható erdei út is Mrkopalj irányából). Az autópályát Ogulinnál elhagyva előbb a fenséges látványt nyújtó Klek csúcsot kell megkerülni, majd további fél órás autózás után érhető el Jasenak. A festői helyen lévő falucska tipikus horvát hegyvidéki település, mely a hegyek ölelésében, egy kisebb fennsíkon áll. A házak nem alkotnak összefüggő egységet, inkább kisebb csoportokban állnak a megművelhető földek körül.

 

Túránk kiindulópontja a település Vrelo nevű északi része volt, a kocsival a sípálya lábánál lévő parkolóban álltunk meg. Az elérhető információk szerint a több épületből álló egykori olimpiai síközpont egy 2011-es tűzben rongálódott meg. Tíz évvel később nem láttunk túl nagy károkat, inkább a teljes elhanyagoltság volt jellemző az épületekre. Ugyanez igaz a sífelvonókra és a teljes infrastruktúrára. Az utazást követően, délután kettő órakor indultunk el, és úgy terveztük, hogy egy erőltetett mászással legkésőbb ötre felérünk, lefelé pedig a gerincen haladva a sípályák érintésével érkezünk vissza kocsihoz. Ez az ütemezés majdnem össze is jött, bár ami a térképen egyszerűbbnek tűnt, az bizonyult a legnehezebb szakasznak végül.

kk_kiza

A túra hossza: 13 km
Kiindulási pont: Jasenak, Vrelo / 620 m
Legmagasabb pont: Kula, Bjelolasica-hegy / 1534 m
Szintemelkedés: 914 m
Meredek emelkedő, sziklás terep
Vízvételi lehetőség esetleg a menedékháznál a csúcs közelében ciszternából.

Jasenačko polje – a hegyek ölelésében elterülő fennsík, szemben a Bjelolasica tömbje

Jasenačko polje – a hegyek ölelésében elterülő fennsík, szemben a Bjelolasica tömbje

Vreloból a Bjelolasica tetejére

Leszámítva a síközpont romjait, Vrelo takaros hegyi falu (620 m), ahol Jasenek más részeihez hasonlóan régi házak és újabb nyaralók sorakoznak. A házakat a falun átcsörgedező patak után hagytuk el. Jasenaknak ez a része a közelben fakadó forrásról kapta a nevét. Forrásból egyébiránt az egész hegységben csak néhány van, a mészkő és dolomit úgy tünteti el az egész évben jelentős mennyiségű csapadékot, mint a szivacs. A kis patak – sok más hasonló horvát vízfolyáshoz hasonlóan – néhány kilométernyi tekergést követően a fennsík délkeleti pontján eltűnik egy víznyelőben.

A Kula felé vezető utat több tábla is jelöli. Az első kilométer meredek volt, intenzív izzadást követően hamar 760 méter felett találtuk magunkat, azon a makadámúton, melyről a falu végén tértünk le. A túra első részére jellemző volt, hogy a turista ösvény ezt az utat követte, vagy rövidítette le erdei szakaszokkal. Az erdő vegyes összetételű, alapvetően bükk és fenyő alkotja. A felsőbb részekre inkább a bükk a jellemző, egyedül a gerinc peremét csipkézi némi törpefenyő.

A második kilométertől (900 m) már szorosan a hegy oldalában haladtunk a makadámúton, a meredekség enyhült valamelyest. Jó tempóban értük el az ötödik kilométert (1099 m), ahol az erdészeti út kiszélesedése egy teherautó-fordulót képezett. Ettől a ponttól tovább lehetett volna menni északnyugat felé, hogy megkerüljük a hegyet, mi azonban balra tértünk le és egy meredek traktornyomon gyorsan jutottunk egyre feljebb. A jelzések ezen a részen kicsit kopottak, hiányosak voltak. A dolgunkat nem csak a meredekség, hanem a sziklás terep is nehezítette. A csavarodó törzsű bükkfák közül csak néhány helyen láttunk ki. A lombok közül itt-ott láttuk a szemközti csúcsokat, de semmi egyéb érdekességet nem tartogatott a kaptató, leszámítva, hogy hamisítatlan esőerdei környezetbe keveredtünk. A vegetáció rendkívül dús volt, főleg a hegytetőhöz közeledve.

A meredekséget jól mutatja, hogy egy kilométernyi mászással 300 méterrel jutottunk magasabbra és az egyre alacsonyabbá váló fák jelezték, hogy hamarosan elérjük a gerincet. Nem sokkal később az erdő egy hirtelen váltással üde zöld, virágzó mezővé változott. Térdig gázoltunk a különféle növényekből álló, méhektől zajos virágszőnyegben, majd pár perc alatt elértük a gerincnek azt a pontját, ahonnan három irányba is tovább lehet menni (1470). A gerinc túloldalán, alig két percre áll a Jakob Milečić-ről elnevezett menedékház, balra fordulva a Bjelolasica hegy gerincén hosszan kanyargó ösvényen a sípályák teteje érhető el. Erre terveztük a visszautat, de előtte még el akartuk érni a hegy legmagasabb pontját, az 1534 méteren lévő Kula-t.

Vreloból jöttünk, át a virágos mezőn

Vreloból jöttünk, át a virágos mezőn

 

A Kula

A menedékház feletti hágótól alig 20 percnyi laza séta után értük el a Kula-t. Ez volt a túra 7. kilométere. A magassági pontot egy töredezett betonoszlop jelöli. Ennek tövében főztünk egy kávét és megcsodáltuk a körpanorámát. Körben szépen látszottak a Gorski kotar vonulatai, keletre a Klek impozáns sziklája. Nyugatra, a mély völgy másik oldalán pedig jól kivehető volt a Bijele stijene és Samarske stijene sziklás gerince. A távolban pedig a Velebit északi tömbje magasodott, melynek legmagasabb pontjai ilyen távolságból is jól beazonosíthatók voltak. Egy szóval a Kula csodálatos élményt nyújtott, főleg így, a késő délutáni fényben.

Északi kilátás a geodéziai oszlop mellől (Kula – 1534 m)

​Északi kilátás a geodéziai oszlop mellől (Kula – 1534 m)

 

A Bjelolasica gerincén

A csúcsról két út is vezet lefelé északi irányba, mi azonban pont ez ellenkező oldalra akartunk eljutni, ezért a gerincen hosszan végig futó ösvényen indultunk visszafelé. A Kula csúcsát elhagyva hamar visszaértünk ahhoz az útelágazáshoz, ahol elértük a Bjelolasica hegy tetejét. A terep innen fokozatosan nehezedett. Az utat sűrű növényzet szegélyezte, a felszín egyre sziklásabb lett és hol fel, hol le mentünk a végeláthatatlan gerincen. A nehézségeket feledtette a folyamatos körpanoráma. A hágó utáni első csúcsról visszatekintve megláttuk az apró menedékházat és szép kilátásunk volt a Kula-ra. A nap egyre laposabban súrolta a végeláthatatlan és érintetlennek tűnő erdőséget. Egyre közelebb és közelebb értünk a Bijele stijene szikláihoz, de a sípályáknak nyomát sem láttuk. Fáradtan botorkáltunk a le és fel kanyargó sziklás ösvényen. Minden forduló után azt reméltük, hogy elértünk végre az erdőbe, ahol kényelmesebben és gyorsabban lehet haladni.

A gerincen vezető út nagyjából 3 kilométer hosszú és minden nehézsége ellenére fantasztikus élményt nyújt. A vegetáció elképesztően buja és zöld volt július közepén. A 1400 méteres hegytetőn a bükkök tövében hatalmasra nőtt páfrányok, némi csalán és sok egyéb növény alkot izgalmas növénytársulást. A hegynek ez az érintetlen része, ahová nem ért fel az erdőművelés, valódi őserdő.

Látkép a sípályák tetejéről, a völgyben jobbra kell fordulni

Látkép a sípályák tetejéről, a völgyben jobbra kell fordulni

 

Lefelé a sípályákon

A 10. kilométert elhagyva, hét óra tájban, 1370 méteres tengerszint feletti magasságon értünk ki az erdőből a legfelső sípálya tetején álló felvonóhoz. Nekiindultunk a meredek lejtőnek. Sietnünk kellett, mert a nap lebukóban volt. A sípálya tetejéről nagyszerű rálátásunk volt a távoli Mala-Kapela hegyeire. A szemközti magaslatról egy másik pálya futott a völgy aljára. Ezt a magaslatot szerencsére nem kellett megmászni, a völgybe leérve jobbra vezetett az út és megkerülte ezt a pályát. Egy rövid fennsíkon haladtunk át, majd a 11. megtett kilométernél elértünk a Gorimkovica pálya tetejére (1275 m). Innentől elhagytuk a jelzett utat és toronyiránt indultunk lefelé. A magas aljnövényzetben kerestünk egy állatok által kitaposott ösvényt. Közben a szívbajt hozta ránk egy közelben nekilóduló állat. Reméltük, hogy vaddisznó volt, nem medve. A Velika Kapelában élnek medvék, elpottyantott, jellegzetes nyomaikat a Kula közelében is láttuk.

A Gomirkovica pályán viszonylag hamar lerohantunk. Egy kilométeren kétszáz métert ereszkedtünk, ami egész biztatónak tűnt, de tudtuk, hogy a következő szakasz ennél kegyetlenebb lesz, mert további 400 méternyi szintet kell letudnunk. A Gomirkovica pálya alján egy elhagyott síházat találtunk. Néhány éve talán még komoly síélet volt ezen a helyen, de jól láthatóan a felvonókat már egy ideje nem üzemelte be senki. Nekivágtunk a Vrelo pályának. Se jelölt, se jelöletlen utat nem találtunk. Megpróbáltunk a kegyetlen meredekségű hegyoldalon minél kevesebb seggreeséssel leérni. A köves-füves talaj csúszott, a pályán itt-ott növő bokrokba fákba kapaszkodva mentünk egyre lejjebb. A pálya középső szakaszán mély vízmosások nehezítették az ereszkedést. Már majdnem sötét volt, amikor leértünk a sípályák aljára, egyenesen a kocsihoz. Piszkosul elfáradtunk, főleg a gerincen kanyargó ösvény és a Vrelo pályán való ereszkedés viselte meg a lábainkat.

A Bjelolasica egy egészen kivételes, remek túrahely azoknak, akik szeretnek a civilizációtól távol, őserdei környezetben, nehéz erdei terepen kirándulni. Könnyű beleszeretni az elképesztően dús erdőbe és a hegygerincről nyíló panorámába. Biztos, hogy elsőre nem a legkönnyebb utakat választottunk, de talán éppen ezért volt meghatározó élmény számunkra a Bjelolasica. Aki errefelé tervezi a túrázást, az választhat más útvonalakat is, de arra mindenképpen figyelnie kell, hogy a hegyen nincs vízvételi lehetőség és igen nagyok a magasságbeli különbségek. A 13 kilométeres túra első hét kilométerén 900 métert mentünk felfelé. Az utolsó három kilométeren pedig 800 métert ereszkedtünk.