Orahovica és Duzluk

Akár kerékpárral, akár gyalog szeretnénk körbe nézni a Krndija-ban, remek kiindulópont lehet az Orahovica (magyarosan Raholca) feletti hegyoldalon lévő mesterséges tó parkolója. Legutóbbi ottjártunkkor (2022 novembere) a tó körül komoly turisztikai fejlesztések voltak, a terület nagy részét elkerítették. Parkolni szerencsére sikerült a Duzluk falucska szélén lévő házak előtt. Ha nincs ilyen felfordulás, akkor a tó mellett (mely nyaranta városi strand) sok a parkolási lehetőség, de számítani kell arra, hogy ez a rész a főszezonban fizetős. A tavat a város felől két úton is elérhetjük. Az egyik a Kutjevo felé vezető hegyi út, melyről egy éles jobbkanyarral kell letérni Duzluk közepén. Ezt tábla is jelzi, majd egy keskeny úton kell megtenni néhány száz métert. A másik Orahovica nyugati szélén vezet a völgy, pontosabban a kőbányák irányába. Az utolsó házakat elhagyva balra kell tartani a tóig. Alapesetben autóval megkerülhető a tó, de az építkezés miatt erre most nem volt lehetőségünk. Szerencsére a gyalogos közlekedést az építési területen nem korlátozták.

Elől a vár, szemben a csúcs, az út egyenesen fut felfelé

A Rózsavár

Orahovica legnagyobb látványossága kétség kívül a városka feletti kiszögellésre a 14. században épített Rózsavár (Ružica grad) romja. A meglehetősen rossz állapotban lévő, ám így is igen impozáns épületegyüttes a szárazföldi Horvátország második legnagyobb vára, csak a főváros feletti Medvevár nagyobb. A Rózsavárhoz a tótól jól táblázott tanösvény vezet fel és negyedórás laza sétával elérhető.

A tanösvény táblái a hegység állat- és növényvilágát mutatják be, de van olyan ismertető, mely kultúrtörténeti információkat tartalmaz, vagy épp a vár névadó legendáját meséli el. Szóval semmi extra, a szokásos dolgok, ám két nyelvűek a szövegek (horvát és angol), a táblák kivitelezése igényes, ahogy erre sok helyen van példa Horvátországban. Amúgy a Papuk teljes területén megújultak a turistatáblák is, melyek pontosan jelzik az irányokat és távolságokat. Ilyenekkel ezen a túrán is találkozhatunk. A piros alapon fehér feliratos táblák messziről látszanak és sokkal tetszetősebbek, mint a magyar erdők sárga táblái.

A 378 méteres magasságon álló várrom 8000 m2 alapterületű. A várudvarra a tanösvényről nyugatra letérve lehet bejutni. Itt egyfelől meg lehet nézni a keleti oldalon lévő gótikus kápolna romjait, majd a vár belső részébe érve a több szintes épület magasra nyúló, de erősen omlásveszélyes falai tárulnak fel a túrázó előtt. Dél és észak felé is nyílnak termek a központi részből, de az épület legtöbb dongaboltozatos terme beomlott. A középső udvarról a nyugati lakótorony irányába is ki lehet menni, de izgalmas a vár déli, félköríves védműve is. Jól látszanak az egyes szintek padlózatát tartó gerendák helyei a falakban, de lehet látni szépen faragott ajtókereteket, egy csigalépcső maradványait, illetve egy kandalló helyét a felette magasodó kéménnyel. Utóbbi a drónfelvételen látszik igazán.

A várban sok időt el lehet tölteni, mi több mint egy órát maradtunk, mert a fiúnknak nagyon tetszett a zegzugos útvesztő. Ugyanakkor tanácsos az óvatosság, mert állagmegóvás régen történt. Van remény arra, hogy a horvátok a következő években kezdenek valamit a Rózsavárral. Mellesleg a Papuk összes várára ráférne egy alaposabb felújítás, de reméljük ezt nem úgy oldják meg, mint hazánkban, és nem lesz fizetős bazár a romokból, ahol hagyományőrzésnek hazudva kamuközépkori várurak szórakoztatják a látogatókat a csecsebecse-vásárlás közben.

A középső épületrész déli oldala

A vártól a csúcsig

Nem különösebben bonyolult az erőd keleti oldalán rejtőzködő ösvénytől a hegytetőig vezető út. Mindössze két ponton lehet eltévedni és ebből az első rögtön a várnál van, ahol nem teljesen egyértelmű az irány, de a romok keleti oldalában maradva hamar egy kis buckára lehet kerülni, ahonnan szép rálátás nyílik a vár déli, hegy felőli oldalára. Főleg a késő délutáni fényben izgalmas innen a látvány. Ha ide eljutottunk, akkor már megtettetünk a parkolótól egy kilométert és leküzdöttünk 160 métert, tehát a neheze még hátra van.

A következő 400 méter a keskeny hegyháton vezet, igen keveset emelkedve, majd egy jobbra ívelő kanyar végén csatlakozunk a völgy felől érkező erdészeti útra, melynek a nyomvonalát a továbbiakban követni kell. A következő 600-700 méteren szép tölgyes-elegyes erődben halad az útvonal. Ez a szakasz a Közép-Mecsek déli oldalának karsztbokor erdeire, illetve a Papuk Velika környéki meredek magaslataira emlékeztet.

Nagyjából 2200 méter megtétele után az út elágazik, de mindkettő a Kapavac felé visz tovább azzal a különbséggel, hogy a bal oldali a völgy oldalában fut, a jobb oldali a keskeny hegyháton. Előbbi felfelé a könnyebb út, az utóbbi a felső vár (Stari grad) romjait érinti és igen meredek. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a gyerekekkel a könnyebb úton megyünk fel, a nehezebben pedig majd vissza.

A völgy oldalában maradva érdemes a kidöntött / kivágott villanypóznákat illetve kábeleket követni, és nem a balra húzódó völgyet megkerülő, szélesebb erdei utat választani, mely jó néhány kanyart leírva a Péter-hegy melletti hágóhoz vezet (Međa-hágó, 616 m). Ez a szakasz sunyi módon emelkedik, helyenként 15-18%-os a meredekség, így aztán 1200 méter megtételével már 620 méteres magasságra juthatunk. Itt a völgy felső része kiszélesedik, az út kissé jobbra fordul. A tölgyest időközben felváltotta a bükkerdő.

A nagy meredekség egy fél kilométerre kienged és 3.7 km-nél egy kis nyeregre jutunk, ahonnan már látszik a Kapavac a tv-toronnyal, illetve itt van az elágazás, mely a felső vár irányába fut tovább. Azaz, itt lehet kilyukadni, ha valamivel lejjebb a keményebb mászást választjuk.

A következő szakasz viszonylag könnyű sétát jelent, a gyerekek is ugrándozva teljesítették, ellentétben a korábbi közel 20 százalékkal, ahonnan csak komoly noszogatás után voltak hajlandóak tovább indulni.

700 méteres tengerszint feletti magasságban, 4.3 kilométernél egy igen fontos kereszteződés következik, mely jól táblázott. A Kapavacra egyenesen kell menni. Balra a Papuk irányába vezet a túraút, végig a hegység gerincén. Jó tíz éve egyszer kerékpárral eltekertünk erre, egészen Velikáig. Érdemek kipróbálni, bár akkor az út minősége nem volt mindenhol kerékpáros-barát, de most örömmel láttuk, hogy a hegység ezen részén több kijelölt kerékpáros útvonal is van. A kereszteződésnél jobbra tartó pont ilyen: a hegygerincet követve a Međa-hágóig vezet, ahol egy kisebb kőbánya és egy kilátóhely található az Orahovica-Kutjevo autóút legmagasabb pontján (a tábla egy órát írt erre a szakaszra gyalogoson). Mi egy tavaszi túra alkalmával az említett kereszteződéstől nem a Kapavac, hanem a hágó irányába vettük az irányt, majd rövid mászással elértül a Péter-hegy (Petrov vrh) 701 méteres csúcsát. Onnan a hágó kilátójából jól látható monostor felé indultunk, majd az erdőn át Duzluk faluba. Ez az útvonal jó alternatívája lehet a most ismertetett túra visszatérő szakaszának, bár hosszabb annál. Az ortodox monostor azonban megér ennyit, még akkor is, ha nincs túl jó állapotban.

A kereszteződésnél tehát egyenesen indultunk tovább. Az utolsó szakaszon 5 visszafordító kanyar következik, de a hegy nem kifejezetten meredek.

​A Kapavac csúcsa a TV-adóval és a kilátóval

Kapavac és a visszaút a felső vár felé

A Kapavac csúcsa nem kínál túl sok látnivaló. A TV-adó nem különösebben látványos. Az elkerített terület szomszédságában áll a háromszintes kilátó, melyből szép kilátás nyílik a hegységre. Ez tehát nem olyan fantom kilátó, mint a Točak csúcsán vagy a Češljakovački visen. Utóbbiak ugyanis nem nyúlnak a lombkoronák fölé, kilátás nincs róluk, de van kiváló távcső, mellyel nem lehet megnézni semmit. A Kapavacra sajnos eddig még nem jutott távcső, de pecsételni lehet a kilátó tövében.

10 órakor indultunk a parkolóból és elmúlt kettő mire felértünk. Tekintettel a kerek öt kilométeres távra, ez nem kifejezetten jó szintidő, de a várban igen sokat voltunk és gyerekekkel sem lehetett túl gyorsan jönni. Könnyűnek tűnik tehát a túra, de a meredekebb szakaszok sokat kivesznek a túrázóból. Nekünk főként a novemberi meleggel gyűlt meg a bajunk. A hónap első napján bőven 22-23 fok volt a hegyen. Nem ilyen hőséghez méreteztük a vízkészletet, így az a csúcson el is fogyott. A hegységben elvétve van kiépített forrás, ez így van a Kapavac felé vezető út mentén is. Érdemes megfelelő mennyiséget vinni, főleg nyári túrák alkalmával.

Remek kilátópont a Kapavacra a Stari gradnál

Rövid pihenő után a felső várhoz vezető kereszteződésig ereszkedtünk. Itt figyelni kell a jeleket, mert van egy becsapós út egy kisebb csúcsra. Ezt azonban a túraút megkerüli, majd pár percnyi hegymenet után láthatóvá is válnak a felső vár, azaz a Stari grad romjai. Tulajdonképpen két falszakaszról van szó. A délinél érdemes megkeresni azt a pontot, ahonnan remek kilátás nyílik a Kapavacra. Az északi falszakasz szép állapotú, de messze nem olyan izgalmas, mint az alsó, azaz Rózsavár.

A rom kapuján átjutva az ösvény meredeken csapódik lefelé a hegyháton. Itt 27-28, sőt 40%-os részek is vannak. Óvatosnak kell tehát lenni. Valamivel lejjebb szép sziklaformációk mellett vezet az út, mely a nagy meredekség ellenére (vagy pont azért) downhill pálya is. Kerékpárossal nem találkoztunk, csak egy terepfutóval, aki épp túl volt az út nehezén.

Hamarosan elértük a már korábban bemutatott elágazást, ahonnan már gyorsabb tempóra tudtunk kapcsolni. A Rózsavárról az aranyóra közepén még sikerült néhány szép felvételt készítenünk, de a nap eltűnt a hegyek mögött, mire a kocsihoz értünk.

Összegzés

A Kapavac megmászása az északi oldalról közepesen nehéz, ám minden évszakban olyan kihívás, mely meghálálja a fáradozásainkat. A várak érdekessé teszik a túrát, de emellett gyönyörű az erdő, és van néhány sportosan meredek szakasz. A hegy erősen ajánlott azoknak, akik szeretnének megismerkedni a szlavóniai hegyvidékkel, de gyerekekkel komolyabb túrába nem mernek belevágni, vagy csak nem szeretnének további 20-30 kilométert autózni a Papuk 800 méter feletti hegycsúcsaiig, vagy Jankovacig.

Alternatív javaslat: autóval a Međa-hágóig, majd onnan a Kapavacra. Mi ezt télen kipróbáltuk és nagyon kellemes séta volt. Ajánlott azoknak, akik nem akarnak sokat felfelé gyalogolni.