Kozica-vízesés a Vranica-hegységben

Bosznia-Hercegovina, gyalogtúra, Vranica

A Kozica-vízesés, pontosabban vízesések a Vranica-hegység egyik északi, eldugott völgyében vannak, évszázados erdőben, 12 kilométerre Fojnica városától. Fojnicai szállásadónk hívta fel a figyelmünket erre a lenyűgöző helyre. A vízesések megközelítése nem különösebben nehéz, ugyanakkor némi erőfeszítést igényel.

kozica slapovi

A túra hossza: 9.2 km
Kiindulási pont: Vladića-hegy / 1030 m
Szintemelkedés: 220 m

Rövid, könnyű túra a vízesésekig makadámúton. Forrás a vízesésekhez közelebbi parkolónál. A patakpart meredek, csúszós. Kisebb gyerekkel csak óvatosan, mert nem veszélytelen a hely.

 

A Kozica-vízesés a névadó falucskához van a legközelebb (amúgy a patak neve is ez). Nem tudjuk, hogy onnan miként lehet feljutni a több lépcsőből álló vízeséshez, mindenesetre a leírások – és Sanita, a szállásadónk is – a Fojnica felőli utat javasolta.

Az odavezető út első része egy kiváló minőségű aszfaltozott múlt, mely a fojnicai gyógyszálló mögött kezdni meg a kapaszkodást Lučice falucskáig, ahonnan remek a rálátás a Zec planina és a Vranica fűvel borított csodálatosan zöldellő csúcsaira. Az út első része szerpentines, aztán nagyon keveset kanyarodva követi a hegy vonalát egészen a Vladića-hegyig. Eddig a pontig egyetlen elágazás van Lučice végén, itt – ahogy a tábla jelöli – jobbra kell fordulni. A vízesések felé vezető útvonalat több pontos is tábla mutatja, így eltévedni nem lehet.

Hagyományos faszénégető

Birkák és röplabdapálya Galican

Könnyű séta a völgy végéig

Az aszfaltozott út vége a Vladića-hegyen van. Mi itt hagytuk az autót a parkolóban. A lapos hegytetőn (mely inkább egy kis hágó 1030 méteren), egy elkerített kirándulóhely is van esőbeállóval, padokkal, szemetessel. Innen akár gyalog, akár kocsival is tovább lehet indulni a makadámúton. Később is van egy parkoló, de közvetlenül utóbbi előtt az út minősége már jóval rosszabb, mint az első szakaszon. Mi nem bántuk meg, hogy az első adandó alkalommal letettük az autót és a gyaloglást választottuk.

A parkolótól az út egy rövid szakaszon kicsit emelkedik, majd hosszasan ereszkedni kezd. A hegyoldal meglehetősen meredek, de az út maga nem. A mohával benőtt partoldal az egyik oldalon több méterrel a fejünk felett magasodott. Alig tettünk meg ötven métert, már meg is találtuk az első rókagombákat a moha között. Mire elértünk a vízeséshez, van fél kilót szedtünk. Nem túl sok, de vacsorára pont elég volt. Ha kocsival mentünk volna, akkor aligha pillantjuk meg az apró narancssárga finomságokat.

Másfél kilométert tettünk meg a felső parkolótól, amikor kiértünk az erdőből. Dragačići faluba értünk. Előbb elhaladtunk három hagyományos faszénégető mellett, majd egy szép kilátást nyújtó ponton elértünk a helyi muzulmán temetőig. Ezután néhány ház, egy málnaültetvény, és kicsivel később az alsó parkoló következett. A hegyi faluban nem volt nagy élet, de azért láttunk itt kocsit. A többségében szépen felújított épületeket szemlátomást inkább hétvégi háznak, mint állandó lakhelynek használják.

Dragačići falu határában

Dragačići falu határában

Az alsó parkolónál esőbeálló és egy kiépített forrás van (990m, 3 km). A forrásból öt ponton is folyik a jéghideg, kristálytiszta víz. Az öt cső öt katonára emlékezik, akik a délszláv háborúban haltak meg – legalábbis így értelmeztük a feliratot. Innen az út minősége már rosszabb, bár terepjáróval, quaddal egészen a vízesések bejáratáig el lehet jutni.

Az út a vízesések előtt kiszélesedik és van egy meredek út jobbra lefelé. Nagyon fontos, hogy ezen senki se induljon lefelé! Mi egy darabig kipróbáltuk, amikor az alsó vízeséseket kerestük, de zsákutcának bizonyult. A kiszélesedés végén jobb kéz felől egy kapu és táblák jelzik, hogy a kiránduló elérte a Kozica-vízesést. Innen már jól hallatszik a víz dübörgése az összeszűkülő völgyben.

A Kozica patak felső szakasza

A Kozica patak felső szakasza

 

A Kozica-vízesések

Néhány méter után egy csúnyán összefirkált és igen szemetes esőbeállót találtunk, valamint egy táblát, mely jobbra az adrenalin parkot, balra az I., II., és III. vízesést jelölte. Első lépésként utóbbiak felé, azaz a folyásiránnyal szembe indultunk. Húsz méter után már a patakparton álltuk. Volt itt néhány apró vízesés és zúgó. Összességében szép volt, de az igazi látványosság nem ez. Némi keresgélés után rájöttünk, hogy valahogy át kell kelnünk a patakon, mert az alsó szakasz csak úgy érhető el. De előtte megnéztük az adrenalin parkot.

A patak jobb oldalán maradva egy szűk és igen meredek ösvényen közelítettük meg az I. és II. vízesést. A lejutást lépcsők és oszlopok közé kifeszített drótkötél segíti. Ez nagyon jól jött, mert a terep nem egyszerű. Kicsi gyerekkel nem is nagyon javasoljuk ezt az oldalt, mert könnyű lecsúszni a nedves partoldalon. Különösen az útvonal utolsó néhány méter veszélyes, mert egy jobbról érkező, szinte függőleges patakmeder felé visz. Ez egy oldalági vízesés, tekintélyes szakadékkal. Innen nem is lehet tovább menni. A fák közül azért van némi rálátás a legnagyobb, III. számmal jelölt vízesésre.

Visszamentünk tehát a legfelső részhez, ahol a köveken átugrálva jutottunk át a túlsó partra. Ha kevesebb a víz, akkor ez könnyebb, ha több, akkor lehetetlen. Olyankor marad a patakon való átkelés.

A patak bal partján jól kijárt, táblákkal jelölt, de sáros ösvény vezet le a nagyobb vízesésekig. Mi a legnagyobb, azaz a III. lépcső aljáig mentünk. Az út meredek és csúszós. Az utolsó métereken kicsi fahíd segíti az átkelést, majd egy széles sziklateraszra érkezik a látogató. Óvatosnak kell lenni, mert innen még néhány métert alábukik a patak. De ez a terasz azért elég nagy és igazán pazar a rálátás a legnagyobb, 20 méteres vízesésre.

A Kozica-vízesés alsó szakasza

A Kozica-vízesés alsó szakasza

 

A Kozica patak vízesése nagyszerű és igen látványos képződmény. A hely kiépítettsége bőven elegendő, azonban egy rossz mozdulat, vagy egy elcsúszás esetén nagy kérdés, hogy mikor érkezhet segítség. Érdemes tehát vigyázni, mert a lakott területektől messze van a hely. De éppen ez a távoliság adja a varázsát. Itt nincsenek tömegek, nincs belépőjegy. Bár a bosnyák kirándulóhelyekre jellemző a sok szemét, itt ennek sem láttuk sok nyomát, leszámítva az esőbeállót a kapu mellett. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a bejárat mellett szemetes is van.

A helyet ajánljuk mindenkinek, aki a Vranica-hegység környékén kirándul és egy fél napos programot tervez. Vagy tovább is lehet menni. A vízesések feletti hegycsúcs tetején például egy sípálya van, kis hegyi házakkal. Ide azonban nem Fojnicából vezet az út, hanem Kaćuni falu felől.

A visszaút megegyezik az odafelé vezetővel.