1966-ban kapott fokozott védelmet a Sekulinačke planine nevű, mindössze 8 hektáros erdőrészlet, mely a hegység északi lábánál lévő Sekulinci nevű faluról kapta a nevét. A Darnóc (Slatinski Drenovac) és Atyina (Voćin) között nagyjából félúton lévő falucska a XX. száza elején még viszonylag népes település volt, mára azonban mindössze két állandó lakosa van. A településről elnevezett erdő igen távol van a házaktól, tehát ne úgy képzeljük el, mint egy falu határában lévő erdősávot.

De mitől olyan különleges az elnéptelenedő faluról elnevezett néhány hektáros terület? A Sekulinačke planine a Papuk őserdeje, azaz olyan szeglete, amely érintetlenül vészelte át az elmúlt 200 évet, amikor is a hegység szinte egészét művelés alá vonták, egyes részen pedig két háború is nyomot hagyott. Az itt álló fák többsége 150 éves, a bükkök törzse 80-100 cm átmérőjű, a magasságuk pedig megközelíti a 40 métert. A sekulinci erdőt főleg bükkfák alkotják, de a közvetlen közelében viszonylag sok a fenyő is. Nevezhetjük tehát ősbükkösnek vagy őserdőnek is. A védett fák a hegység középső részének egyik mellékgerincén, nagyjából 740 és 820 méteres tengerszint feletti magasságban állnak, tulajdonképpen egy völgy legfelső részén, a Visoki csúcs északnyugati oldalán.

A Sekulinačke planine megközelítése

A Papuk őserdejét egy napos sétákkal el lehet érni. De az útvonalak minden esetben viszonylag hosszúak. A terület déli határán – azaz a tényleges hegygerincen –, egy jelzett túraútvonal halad. A terület nem zárt, de fokozottan védett. A jelzett út egyik végpontja a Papuk-csúcs melletti Tromeđa hágónál van, a másik pedig a Lom csúcs közelében. A Tromeđahoz az Ivačka glava csúcs felől lehet elsétálni, majd onnan húsz perces sétával érhető el a Kneževa voda nevű menedékházacska illetve forrás. A 807 méter magas Visoki csúcs közelében lévő ősbükkös pedig még ugyanekkora távolságra van. Tehát a Jankovac feletti hágóúttól összesen 8.5 km-t kell gyalogolni.

A másik lehetőség, ha Novo Zvečvevoból vágunk neki a Visoki csúcsnak. Ebben az esetben 5.5 km-t kell gyalogolni a Lom csúcs alatti elágazásig, majd onnan még további kettőt az óriásfákhoz. Ez tehát egy hajszálnyival rövidebb út, cserébe picit több az emelkedő.

A Duboka rijeka egy vadregényes, tiszta vizű patak

Duboka rijeka

Mi egy ragyogóan napsütéses és forró, ám rendkívül szeles április eleji napon egy harmadik útvonalat választottunk. A Papuk egyik leghosszabb és legmélyebb völgyén keresztül értünk el a Sekulinačke planine-t. A Duboka rijeka völgy bejárata a Lula emlékműhöz van közel. Erről a helyről korábban már többször írtam, hiszen innen könnyen elérhető a Kamengrad, vagy kiindulópontja lehet a Papuk csúcsra tervezett túráknak is.

A Duboka rijeka egy hozzávetőleg 6 kilométer hosszú, délnyugat-északkelet irányú, szinte nyílegyenes völgy, mely a már említett Visoki csúcstól (807 m) fut le a Brzaja folyó völgyének irányába. A nevét a Duboka rijeka patakról kapta, ami nagyjából annyit tesz, hogy mély folyó. A völgy két oldala viszonylag meredek és a felette lévő hegyoldal terasza átlagosan 200 méterrel van feljebb. Jó tíz évvel ezelőtt kerekpárral már jártunk errefelé. Akkoriban itt még nem volt jelzett terepkerékpáros út, de ma már van, Novo Zvečevoból indul a jelzés. A környéken nincsenek gyalogos túraútvonalak, de vannak széles, jó minőségű makadámutak, melyeken nagy öröm a kerékpározás, főleg akkor, ha kilátás nyílik erre a gyönyörű környékre.

Az autót tehát a Jelen nevű vadászházzal szemben, a Lula (pipa) emlékműnél hagytuk, majd a népes gyereksereggel elindultunk felfedezni a völgyet. Az első kilométert egy jól ismert úton tettük meg, majd ezúttal nem a Papuk, illetve a Kamengrad felé vettük az irányt (Velica patak), hanem a Duboka rijeka völgyét követtük. A völgyet tábla is jelöli, eltéveszteni nem lehet.

A szurdok alsó szakasza még viszonylag széles. A döngölt makadámút több helyen keresztezte a bő vizű patakot. A vasbeton hidak korlátja vasúti sínekből készült. Ennyi maradt a korábban az egész hegységet behálózó kisvasútból. Sajnos nem találtunk még olyan térképet, mely pontosan jelöli a hegységben kiépített keskeny nyomtávú vasúti hálózatot. Olvastunk olyan forrást, mely szerint több helyen egészen a gerincek közelébe is elért a sínpár. Azt tehát nem tudjuk megmondani, hogy ebben a völgyben volt-e vasút. Sokkal valószínűbb, hogy a síneket a Novo Zvečveo – Pakrac vonalról hozták ide. Az a kisvasút a második világháborúban jelentős partizánvasútként is üzemelt, de alapvetően erdészeti célokat szolgált. A hegység északi oldalán kiépített Guco, azaz Gutmann-vasút Belisce-ig szállította a faárut. A déli oldalon a pakraci fűrészüzem volt a cél.

Vasúti sínből készített korlát a Duboka rijeka patak hídján

A mi úti célunk azonban nem Pakrac volt, hanem továbbra is az ősbükkös. Jó tempóban haladtunk a kényelmes úton. Míg a hegység lábánál már minden fa friss lombkoronában zöldellt, ebben a mély völgyben még kevés volt a zöld és több a virágzó fa. Minél magasabbra értünk, annál kopárabb volt az erdő, 500-600 méter fölött a tavasz még nem azt jelentette, mint 400 méteren vagy az alatt. A szél időközben egyre jobban feltámadt és zúgva ringatta felettünk az óriási bükkök szürke ágait.

A viszonylagos egyhangúság a megtett út 4. kilométerénél szakad meg. Itt, nagyjából 450-470 méteres tengerszint feletti magasságban összeszűkült a völgy, a makadámút meredeken fordult balra és mellettünk tekintélyes sziklák szegélyezték a partoldalt. Itt értettük meg igazán, hogy miért Duboka rijeka patak és a völgy elnevezése. A szurdokvölgyben egy szép kanyart írt le a patak, majd ismét kiszélesedett völgy. Olyan ez a rövid, néhány száz méteres szakasz olyan, mintha a vízfolyás elakadt volna egy keményebb sziklában és csak azt megkerülve tudta volna folytatni az útját. de erre sem volt könnyű dolga, legalábbis erre lehet következtetni a sziklás és vad felszínből. A völgy két oldala itt nagyon meredek, de azért nem függőleges.

A Gorski kotart idéző hangulat: sziklák, bükkök és növendék fenyők

Duboka rijeka vadászháztól a Visoki hegyre

A kiszélesedés után (4.7 km) egy szinte sík szakasz következett (550 méterről 580 méterre) a Duboka rijeka völgy elhagyott vadászházáig. Az épülethez, pontosabban épületegyütteshez egy kis bekötőúton lehet felkapaszkodni. A több szintes, sok helységből álló főépületből minden lényeges és hasznosítható holmit elvittek már. Beleértve a falban lévő vezetékeket is. A padláson denevérek élnek. Az épület méretében és elhelyezkedésében leginkább a Velika melletti Duboka völgy (jé egy másik Duboka!) mélyén álló erdészeti kutatóházhoz hasonlít, amit a Zágrábi Egyetem Erdészeti Kara használ. Ez az épület azonban nem volt ilyen szerencsés, pedig igazán jó helyen van, a hegység középső részén, mindentől távol, mégis könnyen megközelíthető a jó minőségű erdészeti úton. A főépület mellett álló melléképületekből csak falmaradványok maradtak meg.

Rövid nézelődést követően tovább indultunk és a háztól alig ötven méterre értük el a jelezett kerékpárutat, majd azon mentünk tovább. A makadámút egyre meredekebb lett. Csaknem száz méternyi szintet küzdöttünk le következő kilométeren (6.7 km, 680 m). A keletre tartó út itt egy hajtűkanyarban visszafordul, hogy a hegy oldalában kanyarogjon egészen a Papuk csúcs tövében lévő partizántemetőig. Emlékeztünk erre a szakaszra, mert kerékpárral ez a kilométer igen szenvedős volt.

A visszafordító kanyartól a Duboka rijeka patak keskeny völgyét követve egy keskeny ösvényen folytattuk az utunkat. Az első métereken komolyabb szintet másztunk meg, majd hamarosan engedett a meredekségéből a hegy. Ekkor már bőven 700 méter felett jártuk. A kijárt út lassan elfogyott és maradt a patakpart. Egy szép fenyves-bükkös elegyes erdő vett körbe minket, melyet fiatalabb fenyőcsoportok, öreg bükkök és égig érő erdei fenyők alkottak. Ha nem is ez a rész a védett őserdő, mégis egy szabadon hagyott erdőről van szó, melyben alig érzékelhető emberi beavatkozás. Hasonló szép elegyes foltokat a Lom csúcs közelében és a Kneževa voda közelében is lehet találni. Nagyon szép volt a Duboka rijeka forrásvidéke még így is, hogy a fák egy része kopár volt. A szürke bükkök és az üde fenyők kontrasztja, valamint az avar meleg barnasága különös bájt kölcsönöz az erdőnek.

A Visoki hegy északi oldalának erdeje a Papuk középső részén

Sekulinačke planine, a Papuk őserdeje

A hegygerincet már jelzetlen úton, a fák között átvágva értük el (Visoki csúcs, 807 m, 7.3 km). A hegyháton széles ösvény fut, a fákon jól láthatóak a jelek. A jelzet út másik oldalán pedig ott magasodnak a megdöbbentően hatalmas bükkfák. A mintegy 8 hektáros terület könnyen és gyorsan bejárható. A Visoki csúcs másik oldalán hamar vége is van, egy egészen fiatal erdőben folytatódik a rengeteg.

Az ősbükkösben nem minden fa öreg és hatalmas. Inkább vegyesen élnek a különböző életkorú és méretű fák egymás árnyékában. De magasodik itt jó néhány igazi óriás, melyek törzse sokkal vastagabb, mint ahogy elképzeltük. Messze meghaladják egy átlagos hazai bükk méretét. Aztán ezek az elefántlábak egészen magasra futnak és irgalmatlan méretű oldalágakban folytatódnak. Némelyik ág háromszor-négyszer nagyobb a Mecsekben általunk eddig látott öreg bükkfák törzsénél. A hegytetőn átbukó viharos erejű szél lágyan ringatta a kopár lombkoronákat.

Sekulinačke planine, a Papuk érintetlen őserdeje

Némi nézelődést követően a jelet és az utat követve északnyugati irány folytattuk a családi túrát. Kevés szintet veszítve előbb északra, majd nyugatra fordult az út (9.5 km, 750 m). Itt azonban nem vártuk meg, hogy újra északnyugatra tartson a Lom csúcs felé, hanem levágtunk a Dubora rijeka völgy irányába. Ezen a szakaszon 600 méteres távolságon mintegy 120 métert ereszkedtünk egy laza talajú vízmosásban, mely egykor talán traktornyim lehetett.

Innen az út a parkolóig a már ismertetett volt, és voltaképp semmi izgalmas nem történt velünk. Leszámítva azt, hogy a közelgő hidegfront maga előtt tolta a forró levegőt. Ebben a szokatlanul meleg áprilisi időben még bőven világosban értünk el az autóhoz. De előtte a gyerekek kiáztatták a fáradt lábaikat a Duboka rijeka jéghideg vizében.

A túra teljes hossza 16 km volt, a szintemelkedés pedig 600 méter. Az útvonal nagy része könnyű, csak a jelzés nélküli szakaszokon van némi meredekség. A terep a jelzetlen erdőben is könnyen járható. A hegynek ezen a részén nincs kilátás a környező vidékre. Van viszont három látnivaló. Az egyik a már említett sziklás szűkület a völgy felső részén. A második az elhagyott vadászház. De mindezek eltörpülnek a Papuk őserdejének látványa mellett. Aki egy gyönyörű, középhegységi őserdőt szeretne látni, az mindenképp keresse fel a Sekulinačke planine-t. Mi mindenképp vissza fogunk térni egy olyan alkalommal, amikor a vegetáció a legdúsabb.