Egy szép őszi hétvégén mi az említett négy útvonal közül a harmadikat választottuk a feljutáshoz, a negyediket pedig visszafelé útra tartogattuk. Utóbbit jól ismertük, előbbit csak részben. Az volt a tervünk, hogy előbb a Kamengrad középkori romjaihoz sétálunk fel, majd onnan egy nagyobb ívet leírva jutunk fel a Tromeđára. Aztán nyugatra fordulva a Papuk kilátópontja volt a túra második célpontja. Lefelé pedig a vékony nyugati gerincen szerettünk volna leereszkedni a partizántemető irányába (Partizanski groblje Velinac) és vissza Kamenski Vučjak felé, ahol a kocsival leparkoltunk.

Ha pontos szeretnék lenni, akkor a kocsit nem is Kamenski Vučjaknál hagytuk, hanem a Lula, azaz pipa emlékműnél (309 méteres magasság), azaz néhány száz méterre a településtől északra. Nehéz eltéveszteni a műút mellett álló pipát formázó szobrot, amellyel szemben, az út túloldalán egy vadászház áll. Utóbbi a nem túl fantáziadús Jelen, azaz szarvas nevet viseli. A pipa mellett jókora farakások voltak, de ebben a kereszteződésben mindig van hely parkolni. Az emlékmű 18 km-re van Voćintól és 7 km-re Novo Zvečevotól, a drávaszabolcsi határtól pedig 86 km-re. Tehát nem ez a Magyarországhoz legközelebbi túrahely a Papukban. Így aztán nem is a legfelkapottabb. Ennek előnye, hogy sok turista nem jár erre. A Papuk tetejére viszont igen, ott mindig lehet találkozni horvát túratársakkal.

A Lula emlékszobrot 1962-ben emelték vasbetonból. Egykoron három háromszög alakú tábla is volt rajta, ezek ma már nem látszanak. A táblák maradványai alapján nem lehet mondani, hogy pontosan milyen 2. világháborús eseménynek állít emléket, mindenesetre kiváló tájékozódási pont.

Az első magaslatról már szép a kilátás

Feljutás a Kamengradhoz

A pipa formájú szobortól egyetlen egy jelzett túraút indul a Papuk irányába. Innen lehet a leggyorsabban elérni a Kamengrad romjait. A várnál már jártunk korábban, ismertük a járást, és azt is tudtuk, hogy a jelzett úton nem érdemes próbálkozni, mert annak alsó szakaszát nagyon benőtte a növényzet. Nyáron nagyon lassan vergődtünk át a bozótoson, de keletebbre találtunk egy jól járható erdészeti utat, ami kiváló alternatíva a vár felé igyekvők számára.

A parkolótól a jelzett út elágazásáig nagyjából 500 métert kell megtenni. Itt van jelölés a fákon, az ösvény a völgyből meredeken indul jobbra felfelé. Mi azonban tovább mentünk a széles erdészeti úton az első elágazásig, ahol egy vadetető áll, majd jobbra fordultunk, tovább gyalogoltunk a Velinca patak völgyében. Ez az út egészen a Papuk nyugati lábához vezet, de van egy elágazás is valamivel feljebb, amelyre ráfordulva a Kamegradhoz lehet eljutni. Aki kerékpárral indul erre, annak ez nagyszerű választás lehet. A hegységnek ezen a részén jókat lehet bringázni. Az erdészeti utakat használva Novo Zvečevotól Velikáig bejárható a környék. Vannak kerékpáros útvonalakat jelölő táblák az út szélén. A hegyikerékpáros túraútvonalakat pedig a voćin-i látogatóközpont parkolójában lévő táblákról lehet a legegyszerűbben lenézni.

Az elágazásig (900 méter) szinte lapos az út, de a következő közel egy kilométeres szakaszon sincs lényegi szintkülönbség. Az út egy széles, de fokozatosan szűkülő völgyben vezet keleti irányba, a bő vizű Velince partján. A hegyre a Kamengradi-patak becsatlakozásánál kell felkanyarodni (1.9 km, 368 m), pontosabban délre fordulni. Itt a traktornyom egy irtás szélén vezet. Az első néhány száz méteren a meredekség 30-35%, ennek köszönhetően gyorsan olyan magasságra lehet jutni, ahonnan már rálátni a környező hegyekre. Ahogy az út laposodik, a kilátás még jobb lesz. Az irtás felső részéről (2.5 km, 540 m) már szépen kirajzolódik a zvečevoi műút túlsó oldalán magasodó Ravna gora hegység. De szépen kivehető a horizonton a Ljutoč gerincén futó irtás. A legtávolabbi magaslat pedig a Crni vrh, azaz a Fekete-hegy 860 méter magas csúcsa.

Ezen a ponton már látszik a jelölt túraút becsatlakozása is. Tulajdonképpen itt van a Kamengrad nyugati bejárata, ahonnan már csak egy pár perces séta a vár alatti nyereg (2.9 km, 570 m). Elérve a makadámutat tábla jelzi a vár felé vezető ösvényt és a többi útirányt.

A Kamengrad kaputornyának maradványai

Kővár, a Papuk romos erőssége

A Kamengrad, azaz Kővár (610 m), csak egy vékonyka jelezett úton érhető el. A hegyoldal meredek és elég buja a növényzet. Az ösvény északnyugati irányba tartva egy ívet ír le és a romokat nyugatról éri el. A Kővár a legnagyobb alapterületi vár volt egykoron a Papuk területén, de pusztulása már a török kiűzése után elkezdődött és a természet azóta rendületlenül hódítja vissza a magaslatot. Az egykoron impozáns erődítménynek csak néhány fala áll, azok is igen romosak. Messze rosszabb állapotban van Kővár, mint az Orahovica feletti Rózsavár.

Itt nincsenek épségben maradt épületrészek, kivéve az északi várkaput, ami nagyon szép, de odáig eljutni nem könnyű. Néhány éve akkora volt itt a csalán és a bozót, hogy a vár belső részeibe nem lehetett eljutni. Aztán a bozót egy részét a helyiek szépen kipucolták, de sajnos mára részben benőtte a területet a szeder. Mi is csak sok-sok karcolás árán jutottunk át a nyugati oldalról az északi részre, majd onnan a keleti oldalra, ahol az egyik leomlott bástya mellett nagyszerű kilátópontot találtunk. A szikla tetejéről rá lehet látni a nem túl távoli Papuk-csúcsra. Aki nem járja be a vár egész területét, hanem elakad a nyugati oldalon, az nem is sejti, hogy milyen remek kilátóhely van a túlsó oldalon.

Rövid pihenőt követően megpróbáltunk keresni egy alternatív utat lefelé, de ez csak részben sikerült. A fehér várfal számos helyen le van omolva, az egyik ilyen ponton hagytuk el a vár területét, és vágtunk neki a meredek hegyoldalnak, de nagyon csúszott a száraz altalaj, ezért inkább megkerestük a jelzett ösvényt. A láthatóan omlásveszélyes falak közelében és a meredek hegyoldalon fokozott óvatosság ajánlott!

Felmerülhet a kérdés, hogy megéri-e a fáradságot a Kamengrad, érdemes-e ide eljönni? Megrögzött Papuk imádóknak nyilván kötelező a hely. Azt viszont el kell mondani, hogy kisebb gyerekekkel nagyon macerás itt túrázni, részben a nehezen járható terep, részben a bozót miatt. A Kamengrad az érett középkorban jelentős erődítmény volt. A birtokosai között olyan családot is találunk, mint a Szapolyaiak. A várnak tehát volt némi jelentősége, ha nem is országosan, de a környék szempontjából mindenképp. Egyszer érdemes tehát látni, a táj miatt főleg ősszel érdemes idejönni.

Kilátás a várból, szemben a Papuk-csúcs

Széles úton a Papukra

A vár alatti makadámúthoz visszaérve a Papuk felé vettük az irányt. Az első métereken még a keletre tartó erdészeti úton mentünk, majd a jelzés délebbre fordulva az erdőbe vezetett minket, ahol az út lassan, de hatásosan emelkedni kezdett. Az említett erdészet út egyfelől levezet abba a völgybe, ahonnan indultunk, a másik irányban pedig Gorni Vrhovci faluig tart (illetve tovább egészen Velikáig). A romos településen jó 15 éve jártunk utoljára, akkor kerékpárral tekertünk fel Velika felől. Igen makacs emelkedő vezetett a délszláv háborúban sok sérülést szenvedett kis hegyi faluba.

Mi azonban most nem kerékpárral voltunk és nem is Gorni Vrhovci volt a cél, ugyanakkor fontos, hogy az a gerincút, melyen a Papuk felé igyekeztünk, szélességében, meredekségében, és minőségében is alkalmas a hegyi-kerékpározásra. Igazán meredekké csak az utolsó 500 méteren válik.

Ezen az úton felfelé azonban nincs sok látnivaló. Az erdő majdhogynem egyhangú, kissé unalmas. De Jó választás azoknak, akik nem akarnak megszakadni felfelé. Az első megemlíthető hely egy kisebb hegyhát, mely Tabakovo brdo névre hallgat (4.9 km, 655 m). Innen az út északkeletre fordul, majd fokozatosan északra kanyarodik – követve a hegygerinc vonalát. Jobbra és balra többnyire szép bükkerdőn át vezet az út, egy rövidebb részen nyíres erdőfolt is van.

A vártól Tromeđa tartó szakaszra két órás menetidőt jeleztek a táblákon lévő feliratok. Mi valamivel rövidebb idő alatt elértünk a hármas nyeregig (8.8 km, 858 m). Előtte még azért oda kell figyelni a jelzésre, mert a túraút egy rövid szakaszon egy viszonylag új, nagyon széles erdészeti utat keresztez, de csak száz méteren követi azt, majd egy meredek traktornyomban folytatódik a gerincig. Tehát nem szabad elcsábulni az erdészeti úton, az nem visz fel a Papukra!

A Papuk-hegység délnyugati lába őszi fényekben

Tromeđa és a Papuk kilátópontja

A Tromeđa nevű hely – más néven Ulaz Zvečevački (Zvečevoi bejárat – mondjuk Novo Zvečevo igen messze van innen!) a Papuk csúcs keleti kapuja. Ide érkezik a katonai makadámút, és az azzal részben párhuzamos Ivačka glava-t érintő túraút, amelyen délre, azaz a Mališćak felé is tovább lehet menni. Északra a Kneževa voda, és azon túl a Lom-Bilo-Točak hegygerinc, a távolabbi Novo Zvečevo vagy Voćin vehető célba még innen. Itt van a Papuk pecsételőládája is, közvetlenül az út mellett, az északi oldalon. Az út szélén, a félárnyékban, tavasszal és ősszel is nyílik a kikerics. Most viszonylag keveset láttunk belőlük kinyílva.

A pecsételőládától nyugatra tartó katonai utat kell követni. Első itt jártunkkor annyira megrémültünk a tiltó tábláktól és az aknaveszélyt jelző halálfejes feliratoktól, hogy inkább visszafordultunk. Mint említettem, aknaveszély már nincs, a Papuk kilátópontja, azaz a Zen klupica pedig népszerű kirándulóhely, annak ellenére, hogy a hegy tetején egy kerítéssel körbezárt katonai lokátorállomás üzemel. A köves út egészen ennek kapujáig vezet. Itt rendszerint van őr, néha még rá is néz arra, aki érkezik, de semmi egyéb. Az ösvény a hegy déli oldalán, a kerítés mellett vezet. Fotózni, videózni nem szabad. Fontos hozzátenni, hogy 2024 őszén a horvátok kijelöltek egy új utat, melyen kényelmesebben lehet eljutni a kilátóponthoz.

A pecsételőhelytől nagyjából egy kilométer a hegy teteje. Itt egy szélesebb rét van, melytől keletre jól látszik a lokátor, nyugatra pedig ott a kilátóhely. De ehhez még száz métert kell sétálni.

A Papuk kilátópontja valóban rendkívüli (10.1 km, 924 m). Nincs körpanoráma, igazából csak délnyugatra lehet jól ellátni, de a meredeken leszakadó hegyoldal miatt óriási a térélmény. A Papuk a közeli magaslatok fölé emelkedik, emiatt gyönyörű rálátás nyílik a hegy déli-délnyugati erdőségére. A Kamengrad púpja is jól kivehető innen, de igen aprónak tűnik, holott 600 méteres magasságával nem jelentéktelen csúcs, sőt nagyjából 300 méterre magasodik az alatta lévő völgy fölé. De a Papuk mégiscsak egy közel 1000 méteres hegy!

A kilátóponton van asztal és pad, lehet itt nyugodtan enni, pihenni, kifeküdni a napra és élvezni a napsütést, a csendet, a panorámát. Amikor erre járunk, akkor nagyjából ezt a forgatókönyvet követjük. Aki járt már erre, az tudja milyen nehéz innen tovább indulni. El lehet látni a Pozsegai-medence, a Psunj-hegység és a Ravna gora irányába. Szép időben a Pozsegai-hegység mögött felsejlenek a boszniai hegyek is, leginkább persze a Kozara. Egy szóval a Papuk-csúcs kötelező úti cél.

Őszi kikericsek a Papuk-csúcson

Lefelé a Papuk gerincén

A lefelé vezető utat egy korábbi leírásban már bemutattam. A Papuk északi és déli oldala nagyon meredek, ezeken az oldalakon lejutni nem lehet. A hegygerinc csak nyugati irányba járható. Ez az útvonal azonban mesebeli! Valódi ösvény nincs, csak a vékony, helyenként sziklás gerincet lehet és kell követni. A lejtő meredeksége még itt is 30-40% között, azaz nagyon gyorsan lehet nagy magasságot veszíteni vagy nyerni, attól függően, hogy ki merre tart.

A kilátópont utáni első száz méter még inkább a fák között vezet, majd kitárul a táj és a kilátás talán még jobb lesz, mint fent a csúcson. A meredek, füves déli oldal kicsit olyan volt október elején, mintha a szavannán jártunk volna. Az északi oldalon öreg tölgyek, bükkök sorakoznak. A hegynek ezen a részén nincs erdőművelés, ez itt egy valódi őserdő.

Az ereszkedés folyamatos volt és nagyjából 800 méteres magasságban (10.6 km) újra beértünk az erdőbe. Az út itt semmivel sem lankásabb, marad a minimum 30%. A meredek rész alját egy nagyon öreg hársfa jelzi. Innen már láttuk az északi oldalon lévő erdészeti út vonalát, majd el is értünk egy dél felé tartó, kissé benőtt traktornyomot. A völgy bevágódásáig ezen mentünk, majd jó tempóban ereszkedve hamarosan elértük az erdészeti út fordulóját (533 m, 11.9 km). Itt már alacsonyabban voltunk, mint a Kamengrad!

Ettől a fordulótól valamivel lejjebb, a völgy keleti oldalán – közel az úthoz, de a patakon túl – van egy elhanyagolt állapotú partizántemető. Az egyik legnagyobb a Papukban. Sajnálatos, hogy ezek a helyek egyre lepusztultabbak. A jugoszláv idők partizánkultusza már éppúgy a múlt homályába vész, mint a Kamengrad stratégiai jelentősége.

Balra kiemelkedik a Papuk csúcsa, középen a Kamengrad a hegytetőn (késő nyári felvétel)

A pipáig pipa

A partizánsíroktól mentünk már le gyalog (és gurultunk le bringával is) a Lula emlékmű irányába. A távolság nem vészes, az út patak medrét követi, majd egy szerpentines szakasz következik két hajtűkanyarral. A túrának ezt a részét most is inkább levezetésként éltük meg, bár éreztük a lábunkban a megtett kilométereket és a megmászott 700 méter. A Kamengrad felől érkező makadámút még az első visszafordító előtt csatlakozott a mi utunkra. Zárójelben jegyzem meg, hogy a Kamengrad felőli ágról a völgyön át, a Papuk déli oldalán egészen a Tromđáig lehet eljutni. Ha valaki erre jön, és nem akarja megmászni a meredek nyugati oldalt, akkor online térképpel tájékozódva akár erre is felmehet a csúcsra.

Lefelé tartva a hegyről, az első hajtűkanyartól a Kamengrad északi oldalára láttunk, a másodikat elhagyva pedig már ott is álltunk a Kamengradi-patak szélén, azaz annál az elágazásnál, ahonnan a várhoz felmásztunk. Innen még két kilométer volt az út a kocsiig, azaz a Lula emlékműig.

A túra teljes hossza közel 17 kilométer volt, a teljes szintemelkedés pedig valamivel több, mint 700 méter. Igazán meredek emelkedő mindössze egy volt az út során, az, amelyik a várhoz felvitt. A többi szakasz inkább könnyű volt, bár rövidebb kaptatók azért erre is voltak. De fontos, hogy a Papuk meredek gerincén még lejönni sem egyszerű! Túrabot nélkül nem érdemes nekivágni. További jótanács, hogy a hegységnek ezen a részén sincs kiépített forrás. Egész napra elegendő víz nélkül nem szabad elindulni. Az út mindvégig jól táblázott, kivéve ott, ahol elhagyjuk a jelzett ösvényeket. Ebben az esetben viszont papír alapú vagy online térkép segítségével jól lehet tájékozódni.