A hányatott sorsú Novo Zvečevo

Novo Zvečevot a Boszniából érkező vlachok alapíthatták a török időszak alatt, de a 18. századra elnéptelenedett. A hegység erdőségének mélyén lévő falunak új lendületet adott a 19. század első felében alapított üveghuta. A település a Papukban meghonosított üvegipar egyik központja lett. Pakrác felől keskeny nyomtávú vasút is közlekedett idáig. A Brzaja-folyó völgye azonban nem csak a vonatkerekek kattogásától volt hangos az elmúlt évszázadban. A főként német és cseh telepesek munkájára támaszkodó üvegművesség fénykora a 19. század második felére esett. Ekkor a település lakóinak száma meghaladta az 500-at. A második világháború idején a térségben komoly partizántevékenység folyt. Ezt jelzik az túrázók számára a környező hegyeken megbújó partizán temetők, vagy a Pakrác felé vezető út mellett sorakozó különféle emlékművek.

A háború egyik komoly hatása a német ajkú lakosság elüldözése volt. Az 1950-es évekre a település lakossága a korábbinak alig negyedére esett vissza. Ekkor már rég nem működött az üveghuta és a vasutat is felszámolták a következő évtizedekben. Ugyanakkor az 1980-as évek elején épült itt egy hatalmas, sok ezer négyzetméteres üdülőkomplexum, amelynek saját tava, konferenciaterme és étterme is volt. A megrendelő az egyik legnagyobb jugoszláv elektronikai vállalat, a Rade Končar volt. A cég nevét egy híres partizánról kapta. A visszaemlékezések szerint a zágrábi székhelyű vállalat azért éppen itt, a Papuk szívében építette fel üdülőjét, mert ez a hely elég távoli és eldugott volt. Ha ide kivonultak a cégvezetők tanácskozni, akkor senki nem tudott idő előtt lelépni. De az építkezést azt is elősegítette, hogy a Rade Končar egyik pártfunkcionáriusa erről a környékről származott.

​A Rade Končar üdülő madártávlatból 2025-ben

Az 1981-ben átadott üdülő azonban csak 10 évig üzemelt. A délszláv háborúban itt húzódott a front. Az 1991 őszén Banja Luka felől előrenyomuló szerb erőket a Papuk nyugati illetve északnyugati részén, valamint az annak folytatását jelentő Bilo-hegységben sikerült megállítania a horvát erőknek. Ez volt a Hurrikán-91 vagy más néven Papuk-91 hadművelet 1991 decemberében. A Končar konszern épülete ezekben a harcokban égett le. Ma már csak az épület romjai állnak a duzzasztott tótól délre. A tavat a Brzaja-patak táplálja. A terület, amely még ma is a Rade Končar tulajdona, lassan harminc éve vár sorsára. A hírek szerint a cég el szeretné cserélni a telket egy Zágrábhoz közeli állami ingatlanra, és akkor a helyi önkormányzat elkezdhetni a rehabilitációt.

A romos üdülő ma egy valódi tájseb. A falu azonban az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül. Néhány régi ház mellett, ma már új építésű nyaralók alkotják a települést. Ezek egy része igénybe vehető szálláshelyként.

Az élénkülő turizmust szolgálják a Geopark által megvalósított fejlesztések is. A falu környékén jól jelölt és táblázott turistautak vannak. Sőt, nemrégiben a Deđovica-nyereg felől egy újat is kijelöltek. A Točak csúcsára pedig egy kilátó került – igaz, ennek sok hasznát nem veszik azok, akik felérnek a hegytetőre.

A kikövezett Brzaja-patak és a Rade Končar üdülőkomplexum tava

A legrövidebb úton a Točakra

A Točak-csúcs meghódítására Novo Zvecevóból három lehetőség is kínálkozik. Ezek közül egy a falu szélétől (temető) jelölt út, a másik kettő a hegy felső részéig erdészeti utakat érint. Ezek minősége terep- vagy gravel kerékpárok számára is megfelelő. De tegyük hozzá, hogy a Točakra bringával nem annyira könnyű feljutni, mert vannak elhanyagoltabb, rosszabb szakaszok is, ahol a faágak nehezítik a tekerést.

Mi a geológiai bemutatóhelynél lévő parkolóban hagytuk az autót. Innen az esőbeálló melletti makadám utat követtük, mely a Rade Končar üdülő nyugati kerítése mellett vezet. A bal oldalon vizenyős lápos terület van. A bekerített terület északi sarkánál aztán a balra tartó úton mentünk tovább (0.8 km, 450 méteres magasság). A jobbra tartó – amúgy jelölt terep kerékpáros – útvonal a Brazaja-patak völgyén át vezet. Érdemes ezt is kipróbálni. Kerékpárral egészen a Papuk-csúcs tövénél lévő partizán temetőig el lehet jutni, majd onnan tovább akár a Kamengradig, sőt, Velikába is. Visszatérni a pozsegai műút, vagy hosszabb utat választva a Velika – Jankovac – Slatinski Drenovac útvonalon lehet. Igaz, ez utóbbi meglehetősen hosszú, maratoni bringázást jelent, de nem lehetetlen vállalkozás!

A tervünk egy szép, kora tavaszi napon az volt, hogy a Končar-telepet nyugatról kerülve erdészeti úton megyünk fel nagyjából 800 méteres magasságig. Majd onnan már a jelölt ösvényt követve tesszük meg a maradék utat a csúcsig. Vissza pedig a Bilo-Lom gerincen keresztül a Brzaja-patak forrásvidékének völgykatlanját kerüljük meg és a temető mellett érünk vissza a faluba. Ez azt is jelenti, hogy a délutánra terveztük a tó melletti romos fürdőépület és móló megtekintését.

Elhagyva a Končar-telep kerítését, az általunk választott erdészeti út elég hosszan és egyenletesen kúszott fel a Mali Debeljak nevű patak mentén. Ez a szakasz a szép erdőt leszámítva kevés látnivalót kínált. A bükkerdő nagyjából 500 méteres magasság után már inkább fenyővel alkot elegyes erdőt. Emiatt késő ősztől a tavasz derekáig sem teljesen barna a táj – így volt ez április közepén is. Miközben a falu környékén már előbújtak az üde, élénkzöld bükklevelek, a hegyoldal felső régióiban még ennek nem volt nyoma, csak a tűlevelűek zöldelletek.

Ilyen nagyok a Papuk óriási tiszafái

A Papuk hatalmas tiszafái

Az örökzöldek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tiszafa liget, mely a völgy végét jelentő hajtűkanyar felett van (3.5 km, 630 méteres magasság). A helyet a hivatalos Papuk-térkép nem, de a Google jelöli. Sőt, néhány szürke kérgű bükkön is látni a narancsszínnel felfújt Tisa feliratokat és nyilakat. A tiszafák közül kettő igazi óriás, több tíz méter magas matuzsálemek, melyek mellett több fiatalabb példány is helyet követel magának. Az aprócska, ám annál magasabb tiszafa-szigetet érdemes megkeresni. A makadám úttól 2-3 percre van.  A hajtűkanyar után a délre, majd délnyugatra forduló széles erdészeti utat még nagyjából 700 méterig követtük, majd balra kanyarodtunk (4.2 km).

Az elágazástól egy rövid szakaszon laposan eldózerolt a földút, de ez csak a közeli tisztásig tart, mely a jelek alapján vadászhely. Ezt követően az irány továbbra is jól követhető. Az erdei utat balról régi drótkerítés maradványai szegélyezik, jobbról meredekebb hegyoldal van. A szép elegyes erdőben nyílegyenesen kell megtenni a következő egy kilométert. Ezalatt az út 700 méterről 810 méter fölé kúszik. Jobbról egy kiépítetlen forrást is találni.

Mohával benőtt sziklák a Točak-csúcs közelében

A Točak csúcsa

A hosszú emelkedő végén ugyanoda jutottunk, ahová a Rupnica felől érkező jelölt út felér (5.4 km, 825 méteres magasság). A csúcsig tartó alig kilencszáz méter könnyű, hiszen csak 60 méternyi szintet kell leküzdeni. A fákon nem egyszerű megtalálni a jelölést, de a délnyugati irányt tartva nem nagyon lehet eltéveszteni a hegytetőt. Ebben a magasságban érdemes megnézni a zöld mohával benőtt hatalmas vulkáni eredetű köveket. A hegységnek ez a része nem mészkőből áll, mint Jankovac környéke. A változatos geológiai összetételű Papuk számtalan érdekességet rejt, így például a Točak csúcsnál látványos muszkovit és pegmatit darabokat lehet találni.

Egy korábbi leírásban már írtam a Točak-csúcsról (6.4 km, 887 méteres magasság). Van pecsételőláda és tisztességes asztal padokkal, illetve áll itt egy kilátó is. A problémát az okozza, hogy a megtoldott építmény legfelsőbb szintjéről csak egy keskeny nyiladékon lehet kilátni. A többi irányba a magas bükkök betakarnak. Pedig a drónfelvételen szépen látszik, hogy micsoda remek helyen van a Točak! Szépen rá lehetne látni a hegység középső, magas részére, de a Nyugati-Papuk vadregényes vidéke is izgalmas arcát mutatja innen a Lisina gerinccel, a Ljutoč-nyereggel és a Ravna goraval. Ezeken túl pedig a Psunj-hegység és a Papuk legtávolabbi magas hegye a Veliki Javornik is látható lenne innen egy erre alkalmas toronyból.

Találkoztunk vaddisznókkal is

A Bilo és Lom gerinc

A körtúra mászós részén túl voltunk, innentől csak ereszkedni kellett. De a visszafelé tartó szakasz közel kétszer olyan hosszú volt, mint amennyit a Točakig megtettünk. Ennek nagy része a Točak-Bilo-Lom gerincen vezetett keresztül. A hegyhátat követő széles utat a kilátótól délnyugat felé tartó rövid lejtmenettel lehet elérni, innen viszont egy hosszan elnyúló hullámvasút a séta.

A Točakkal azonos magasságú Lom csúcsig tartó 3.5 kilométernél valamivel hosszabb szakaszon az út előbb enyhén lejt, majd következik a Bilo csúcs (847 m). A magaslatot egy tábla jelöli. Nagyobb irtás van az északi oldalon, de érdemi kilátás nincs. Aki szeretne kicsit rálátni a hegységre, annak valamivel korábban kell tennie egy kitérőt a Straža nevű kiszögellés irányába. Ott egy szélesebb tarvágás lehetőséget teremt a nézelődésre.

A Bilotól újra emelkedett az út. A bükk dominanciáját fenyőből és nyírfából álló foltok törik meg. Néhány évvel ezelőtt a gerinc délnyugati oldalát, azaz azt, ami a Brzaja-patak és Novo Zvečevo felé néz, aknaveszélyes területnek jelölték a térképek. Sőt, erre figyelmeztető táblát és szalagot is lehetett itt látni. De az aknamentesítési munkálatok időközben itt is befejeződtek és nyugodtan lehet itt túrázni.

A 887 méter magas Lom csúcsot (9.9 km) tábla jelöli. Ha ez nem lenne, akkor talán észre sem lehetne venni, hogy átbuktunk a hullámzó gerinc legmagasabb púpján. A Lom alig-alig észrevehető mértékben emelkedik ki. Itt is van pecsét, a tábla alatt lóg.

Elhagyva a Lomot alig érzékelhető a változás, bár valamennyit lejt az út, de annak iránya és a táj nem változik. Fél kilométerrel később viszont egy fontos elágazáshoz értünk, melyet régi és új táblák sora szegélyezett (10.5 km, 879 méteres magasság). Ettől a ponttól a lombtalan fák között ellátunk a pont szemben lévő Papuk-csúcs irányába. Könnyű beazonosítani a jellegzetes alakja és a tetején lévő lokátor fehér gömbje alapján. A balra (kelet) tartó ösvény vezet a Visoki-hegyen át a Papukhoz. Egy ez 2.5-3 órás út, tehát nincs közel. Mi azonban délnyugati irányba folytattuk az utunkat.

A következő kilométeren keveset veszítettünk a magasságból. A magas bükkerdőt fenyőcsoportok sora színesíti a hegység ezen részén. Itt található két erdész emlékműve, akikkel aknák végeztek a háború lezárása után. Nem volt veszélytelen a környék.

Régi és új táblák a Lom utáni elágazásnál

Az utolsó szakasz a Brzaja-völgy felett

A túra utolsó szakasza a Brzaja-pataktól délre vezetett. Eddig tulajdonképpen északról és keletről kerültük a katlanszerű völgyet. A Brzaja a hegység egyik legnagyobb vízfolyása, mely igazán látványossá Novo Zvečeot elhagyva válik. Ez a patak táplálja a Rade Končar üdülő melletti tavat is, kikövezett medrét a tó nyugati oldalán lehet megnézni. A Točak déli lejtőjének szép völgyét a Brzaja formálta.

A Poljana nevű gerinc még mindig 750-800 méter közötti magasságban zárja el a patak útját. Az ezen átvezető jelölt út több vadetetőt és vadászhelyet is érint, valamint itt is van egy forrás, mely a Brzaját táplálja, de ez sem kiépített.

A vadászhelyeket elhagyva, nagyjából 13 km után, még mindig 750 méter környéki magasságban az út megváltozott. A jól járható ösvény/erdészeti út kombináció helyett kidőlt fák és szanaszét heverő ágak nehezítették a közlekedést.

Egy újabb kilométer múlva elértük a gerinc végét és innentől az út meredeken csapódott le egészen a Novo Zvečevo temetőjéig. A két kilométeres utolsó szakaszon 750 méterről 470-480 méterre ereszkedtünk. Aki ezt a túrát ellenkező irányból csinálja meg, azzal számolhat, hogy az érdemi emelkedőt a túra első néhány kilométerén letudja, hisz a temetőtől már nincs messze a tó és a geológiai bemutatóhely.

A kicsi temető a közeli kápolna feletti van. Vannak újabb sírok is, de érdemes megnézni a régebbi sírköveket is, ahol bőven találunk német hangzású neveket. Sajnos az újabb kor horvát művirágőrületének és a közelmúlt komoly esőzéseinek köszönhetően a sírok környékét beborította műanyagszemét. E nem túl idilli látványt az üdülőt körbe vevő rozsdás és foghíjas kerítés, valamint a szétlőtt fürdőház és a lerohadt stégek csak fokozták. Talán eljön majd az idő, hogy valaki fantáziát lát ebben a csodás helyen lévő létesítményben, és hasznos célra fordítja.

A Točakot azoknak ajánljuk, akik szívesen merülnek el nagy erdőségekben, de azért szeretik biztosan tudni, hogy merre járnak. Ha van térképünk, akkor nem nagyon lehet itt eltévedni, de némi helyismeret azért nem árt. Elég, ha ezeket a sorokat olvasod és megnézed a fotókat, a videót és beágyazott térképet, akkor talán nem jársz úgy, mint azok a magyar turisták, akiket a hegyimentőknek kellett lehozni a Novo Zvečevo környéki erdőségből néhány héttel a mi túránk után.