SUTJESKA NEMZETI PARK
Bosznia-Hercegovina délkeleti szegletében van egy legendás völgy, mely 1943-ban véres csata helyszíne volt. Tito és partizánjai a Zelengora és a Maglić-hegység közötti szűk völgyben áttörve menekültek ki a nácik szorításából. Az egykori ütközetre a Hősök völgye elnevezésű impozáns emlékmű emlékeztet Tjentište faluban.
Ha azonban másra is kíváncsiak vagyunk, akkor a Suha-patak völgyén keresztül gyalogszerrel vagy autóval, a Dragos-nyereg érintésével közelíthetjük meg Bosznia legmagasabb csúcsát, a Maglićot. Ha az előbbit választjuk, akkor egy kemény kaptató végén érhetünk fel a Perućica őserdő peremére. A terület Európa egyik utolsó, érintetlen őserdeje. Szigorúan védett, belépni csak kísérővel lehet. Ám a keskeny gerincen kanyargó ösvényen maradva erre nincs szükség. A hatalmas fenyők és bükkök között felsejlik a Volujak tömbje, majd kiérünk a Prijevor füves nyergére, ahol gyönyörű körpanoráma fogad minket. Ugyanide ér fel a faluból kanyargó, meglehetősen rossz állapotú, nagyjából 20 km hosszú autóút is. A táv harmadánál mogorva ranger kér némi eurót a belépésért, majd fél távnál megállhatunk, hogy a Perućica túlsó pereméről kitekintve megcsodáljuk a távoli Skakavac vízesést.
A Prijevor-nyeregből meredek ösvény indul a Maglić csúcsára. Ha a szeszélyes időjárás elől menekülni kell, akkor az ott lakó birkapásztorok házikóiban kaphatunk menedéket és egy csésze igazán autentikus török kávét.
Rövid pihenő és egy bő órás ereszkedés után a Suha-völgy felső szakaszára jutunk, ahonnan combos mászás után érhető el a Trnovacko-tó. De ez már Montenegró, ahol Milos, a jó kedélyű ranger minden turistától legombol egy eurót. Sokan tábort vernek a szív alakú tó partján, hogy aztán az előbbinél jóval könnyebb úton másszák meg a Maglić csúcsát. Mi első alkalommal a Suha-patak völgyén át, időnként a vízben gázolva jutottunk vissza az országúthoz.
De később visszatértünk, feljutottunk a Maglić és a Volujak csúcsára is.
A nemzeti park nyugati része a nagyszerű és jóval lágyabb Zelengora vidékére nyúlik. A Sutjeska-völygét ezen az oldalon is meredek hegyoldalak és sziklafalak alkotják, ám 1400-1500 méteres magasságtól széles zöld mezők hullámzanak, a hegycsúcsok tövében pedig kisebb-nagyobb tavak vannak.

Szemben a Maglić, kilátás a Trnovački Durmitorról

A Maglić csúcsa

A Maglić lábánál a Trnovačko jezero

A Maglić sziklája naplementekor

Trnovačko jezero a másik oldalról

A Prijevor nyereg felülnézetből

A ranger háza a Trnovačko-tó partján

Mellettünk a Trzivka sziklája

Háttérben a Bioć-hegység csúcsai

A Maglić hatalmas tömbje, előtérben a Trnovački Durmitor

Kilátás a Volujakról a Maglić irányába

Az ösvényen sütkérező keresztes vipera

Bioć-hegység látványa a Volujakról lefelé jövet

A Trnovaćko-tó és a Volujak a Maglićról nézve

A Bioć sziklái a Volujak csúcsról

Hűsölni próbáló birkák, háttérben a Trzivka

Előttünk a Trnovačko jezero

A Maglic éppen ködben

A Prijevor-nyereg és a gyülekező esőfelhők

Búcsú vendéglátónktól

Az országhatárt csak egy tábla jelzi a fenyő törzsén

A Suha völgyében az út a patakmederben fut

Antifasiszta emlékmű Tjentište-ben, Miodrag Živković alkotása

Jabuka-völgy, szemben a Volujak gerince

Szemben a Zelengora

A Volujak gerince

A Suha-völgy eső után

A Suha-patak völgye

A Suha-völgy felső felső vége

Pillangó

A Prijevor-nyereg a Maglic tövében

Prijevor

Kiérve a Prijevor füves gerincére

A Perućica őserdő

A Trnovacko-tó
