Magyarországról dél felé indulva a Bosznia-Hercegovina közepén magasodó Vlašić az első igazán magas hegység, melynek két központi csúcsa, a Paljenik és a Vlaska Gromila is 1900 méter fölé emelkedik – előbbi 1933 méterre, utóbbi csak 14  méterrel alacsonyabb. A két csúcs egy széles, füves fennsíkból bukkan elő, melyet évezredek óta használnak legeltetésre. A térség leginkább az itt tartott juhok tejéből készített sajtról híres. No és persze a hegy déli sziklaszirtje alatt lévő Travnik városáról, mely a török időkben évszázadokig volt vezíri székhely.

A város arculatát ma is meghatározza az oszmán örökség. A vár körül elterülő keleties hangulatú óváros, a Plava voda nevű rövidke völgyecskével mindenképp megér egy rövid sétát. Akik azonban hosszabb gyalogtúrákat szeretnének tenni, azoknak fel kell autózniuk a város felett 1000 méterrel magasodó fennsíkra, hogy a Galica nevű ponttól indulva eljussanak a hegység legszebb pontjaira.

A Vlašić emellett rendkívül hóbiztos síterep, ahol az év öt hónapjában van hó. A téli turizmus központja a fennsík északi oldalán, az Ugar-folyó völgyének peremén épült Babanovac település, ahol nyáron is nagy élet van, rengeteg a kiadó magánszállás, egy szóval ideális hely a bakancsos vagy kerékpáros túrázók számára.

Első alkalommal négy napot töltöttünk a hegységben és Galicától a Vlaska Gromiláig, illetve Babanovacból a Paljenik csúcsáig barangoltunk a családdal. Útközben legalább egy tucat birkanyájjal, jámbor tehenekkel és a területet védő hatalmas pásztorkutyákkal találkoztunk. Volt részünk megtapasztalni milyen a hegyre lecsapó nyári zivatar és milyen a füves-köves tájat tűző napon átszelni, majd a csodálatos fenyőerdők árnyékában megpihenni.

A Vlašić-hegység egyszerre idézi a Keleti-Alpok tájait, de hamisítatlan a Balkáni hangulat. Például az 1730 méteres sziklaperemen üldögélve a travniki mecsetek imára hívó énekét hallgattuk.